Most erről a fegyverről lesz szó.
A tőrfejsze egy szálfegyver, amelyet a Shang-dinasztia (i. e. 1600 – i. e. 1046 körül) és a Han-dinasztia (i. e. 206 – i. sz. 220) között használtak. A fegyver egy tőr formájú penge amit a tövénél fogva merőlegesen rögzítettek egy fanyélhez. A penge görbülete pontosan 100 fokos, így téve hasításra optimálissá. Használat terén többnyire az ellenfél végtagjait (kéz, lábszár) lehetett vele támadni, megragadni, megvágni majd célzottan szíven döfni.
A legkorábbiakat kőből készítették, későbbieket bronzból készítették. Szertartási célokból még jádéból is készítettek tőrfejszéket.
Egy létező variációján a fegyver feje két részre oszlik, egy szokványos egyenes pengével és egy kis kasza szerű pengével is rendelkezik.

A tőrfejsze volt a kínai történelem első fegyvere amelynek nem volt másodlagos szerepe vadászatban (pl: íj és nyíl) vagy földművelésben.
Mivel nem lehetett szúrni vele ezért olyan nyílt területeken használták ahol volt elég hely a hosszú nyél elforgatásához. A kínai csatatéren való megjelenése megelőzte a harciszekerek használatát és a szorosan zárt gyalogos formációk későbbi dominanciáját.
A Zhou-dinasztia idején (i. e. 11. sz. - i. e. 256) a Ji (戟i) vagy alabárd fokozatosan elterjedt a csatatéren. A Ji (戟)-t a tőrfejszéből fejlesztették ki azzal, hogy egy lándzsahegyet adtak a rúd tetejéhez, ezáltal alkalmassá vált szúrásra és lengő mozgással történő használatra is egyaránt.
A ji (戟) későbbi változatinál, a tőrfejsze pengéjét és a lándzsafejet egy darabbá fejlesztették.

A Han-dinasztia korában a sokoldalúbb ji (戟) teljesen felváltotta a tőrfejszét. A Ji (戟)-t később a lándzsa váltotta fel, mint a kínai katonaság elsődleges szálfegyvere.

Az ásatások során feltárt tőrfejszék közül sokuk szertartási jáde fegyver volt amelyeket az arisztokraták síremlékeikben helyeztek el. Ezeket a példányokat gyakran magukban a koporsókban találták meg, valószínűleg, az eltemetett hatalmának és tekintélyének jelképeként szolgáltak. Más esetekben pedig egy gödörben találják meg őket a koporsó alatt, mellette pedig egy feláldozott embert aki a sírt őrizte és az ő szellemét kívánták így felfegyverezni. Általában csak a tőrfejsze fejét találták már csak meg a kutatók mert a nyél már vagy lebomlott vagy pedig korábban levált róla. Noha a jádéből készült leleteket nem harcra tervezték, formájuk attól még közel áll a harcra szánt bronz változatokéhoz, mint például egy élezett középső gerinc ami megerősíti a pengét. Érdemes megjegyezni, hogy némelyik leletek aprók és sokkal jobban megvoltak görbítve, ebből pedig arra lehet következtetni, hogy medálként is hordhatták.