A tradicionális wushu (gyakran hívják kungfunak), a "Modern Wushu" alapja, aminek már több ezer évre visszanyúló a történelme. A wushu kínából ered és ahogy a wushu tudás és gyakorlatok terjedtek az ország sokszínű földrajzi, kultúrális és filozofális tájain, úgy a wushu is szerteágazóan fejlődött más és más csoportok befolyása alatt.
	Keletkezésének okául az önvédelem és túlélés szolgált valamint a harc művészete. A wushu fejlődése során számos különféle stílus alakult ki, amelyek más technikával, megközelítéssel és hozzáállással viszonyulnak a harchoz. Habár a wushu gyakorlatok a küzdelemről szólnak, maga a wushu annál sokkal többet nyújt. A tradicionális wushu igyekszik megőrizni az alapelveit és hagyatékait azon művészeknek, akik ezekre a gyakorlatokra hagyatkoztak a túlélésért és testük fejlesztéséért.
A wushu stílusok széles skálán mozognak, van amelyik a kéztechnikákra koncentrál, van amelyik a lábtechnikákra, van amelyik támadás és védekezésre, van amelyik birkózásra és talajharcra, és vannak olyanok amelyek csupán az egészség megőrzésére. A tradicionális wushuval nem csak a pusztakezes gyakorlatok öröklődtek tovább, hanem a tradicionális fegyverek és a hozzájuk társuló technikák. A tradicionális wushunak sokféle formája létezik különböző klánok, családi tanrendszerek és stílusok alakjában, ezért a wushu meglehetősen mély és sokszínű. Lehetséges, hogy ennek a tulajdonságának köszönhetően a világ minden pontján megragadja belőle valami az embereket és származástól, nemtől, kortól, anyagi helyzettől és egészségtől függetlenül gyakorolják.
	A Nemzetközi Wushu Szakszövetség (IWUF) tovább őrzi és terjeszti a wushut, ahogyan az a sportok körében egyre szélesebb érdekeltségnek örvend. A tradicionális wushu alapértékei közé többek közt olyasmiket is idesorolhatunk mint például a szociális összetartozás, kulturális és oktatási értékek, illetve egészséges szokások és életmódok terjesztése. 2004-ben az IWUF megrendezte az első Tradicionális Kungfu Világbajnokságot. A versenyek arra hivatottak, hogy mindenkihez eljuthasson a tradicionális kungfu tanításai, így lehetőleg minél több ember bevonásával, részvételével. Ezrek versenyeznek minden korosztályból a számtalan kategóriákban, a többségük pedig díjakat nyernek részvételükkel. Az esemény nagy célja, hogy a tradicionális kungfun át az emberek kapcsolódjanak és barátkozzanak is.

 

 

Mára már a wushu különböző irányokba ágazott szét, mind a maga kitűzött céljaival és gyakorlataival. Egyesekben kiemelt hangsúlyt kap az egészség megőrzés, másoknál a kultúra tradícióinak megörzésén dolgozik. Továbbá a wushu világszinten űzött versenysport is lett, különleges és izgalmas tartalma több ezer embert foglalkoztat és szórakoztat világszerte.

A wushu meghatározott formagyakorlat gyakorlási szekciója a taolu. Egy taolu forma előre meghatározott stílus technikái folyamatosan és egybefüggően összefűzve. Közben pedig szem elött tartva az adott stílus alapjait és úgy helyezni különböző hangsúlyt támadásra és védekezésre. Ezek jelenthetnek az egyszerű kéz és láb technikáktól kezdve, ugrások és lábsöpréseken át, alap állások és lábmunkáig mindent. Tradicionálisan a taolu gyakorlatok azért lettek kifejlesztve a különböző rendszereknek, hogy megőrizzék annak technikáit, valamint rendszeres gyakorlással a test és készségek megedződnek és a tanuló könnyebben hívja elő tudását. Taolu gyakorlatok lehetnek egyéni vagy csoportosak, de párbaj gyakorlatok is tanulhatók ahol 2 vagy több ember gyakorol. Sokféle formagyakorlat létezik mind pusztakezes, mind pedig fegyveres kategóriában. A modern wushu a tradicionális wushuból fejlődött ki, tökéletes kombinációja ősi tudásnak és modern sport alapelveknek amelyek együtt egy olimpiai szintű sportágat eredményez. A sportolók egy gyakorlatsorozatot kell, hogy bemutassanak (lehet az pusztakezes vagy fegyveres) megadott szabályok szerint. Egy csoport bíró értékeli a gyakorlatokat több szempont alapján például a sportoló mozgása, összhatás és teljesítmény, gyakorlat nehézsége, majd pedig pontokkal határozzák meg az elért teljesítményt. Az egyéni taolu formagyakorlat kategóriák lehetnek kötött vagy szabad formák, de vannak több személyes gyakorlatok mint például koreografált vívás vagy csoportos formagyakorlatok. Taolu versenyek egy különleges 8m × 14m-es páston zajlanak, amit egy szőnyeggel takart nagy sürűségű habréteggel fednek.

A sanda egy pusztakezes küzdősport amit főleg a tradicionális wushu elemeiből fejlesztettek ki, fő alkalmazható technikák azok az ütések, rugások, dobások, bírkózás és számos védekezési technika ezek ellen. A versenyeken a küzdelem egy emelt páston kerül sorra (leitai-nak hívjuk) ami 80 cm magas és 8 m széles és hosszú. Fedésül egy sűrű hab/szivacs réteget vásszonnal takarunk. A megemelt területét 2 méteren még 30 cm vastag párnázás borítja a biztonság érdekében. A versenyzők maguk is hordanak védő felszerelést mint például kesztyű, fejvédő, mellkasvédő, fogvédő vagy szuszpenzor. Versenyeken összesen 3 menet van, minden menet 2 percig tart és 1 perces szünetek vannak a menetek között. Illegális ütéseket és módszereket leszámítva a sportolók bármilyen wushu stílusu ütést, rugást vagy dobást alkalmazhatnak. Szabályosan eltalálható terület a fej, torzó (mellkas, has, csípő és hát) és a lábak. Full-contact mérkőzések szabadlefolyásu és izgalmas meccsek ahol a versenyzők teljesítményét a pontozóbírók értékelik, sikeres technikák végzése a szabályzat szerint valamennyi pontot érhet. A győzelemhez meg kell nyerni 2 menetet a 3-ból vagy ha ellenfelét kiütötte akkor automatikusan győzött. Sanda kategóriák 11 férfi és 7 női súlykategóriára bomlanak.