MI A WUSHU?
A „wushu” (kínaiul: 武术/武術; pinyin: wǔshů) szószerinti fordításban annyit jelent harcművészet. A Modern wushu vagy más néven verseny wushu, valójában sport mely a tradicionális kínai harcművészeteket értelmezi újra. 1949 után alkották meg a Kínai Népköztársaság idején. Megalkotásának oka a harcművészet funkciójának változásában keresendő: egyre inkább használták sportként és előadó művészetként (versenyeken, bemutatók, fesztiválok, felvonulások, filmek, stb.) mint valós harcokban. A wushu világméretű terjedését elősegítette a Nemzetközi illete Európai Wushu Szövetség megalakulása is, melyek képzések, konferenciák és kisebb versenyek mellett megrendezik Wushu Világ és Európa Bajnokságokat. A tervek szerint pedig a 2008-as Pekingi Olimpián a wushu-val mint bemutatkozó sportággal is találkozhatunk.
MIBEN MÁS MINT A TRADÍCIONÁLIS HARCMŰVÉSZETEK?
A wushu formagyakorlatokkal elsősorban versenyeken és fellépéseken találkozhatunk. Ennél fogva két fő célt határozhatunk meg: a sportolók számára az emberi teljesítőképesség határainak feszegetése: gyorsabbnak, lazábbnak, dinamikusabbnak lenni. A nézők felé pedig minél látványosab, szórakoztatóbb, akrobatikusabb, parádésabb koreográfiák megalkotása és kivitelezése.A wushu-nak van küzdelmi része is (sanda), melyet kesztyűben és védőfelszerelésekben bonyolítanak le.
FORMA GYAKORLATOK - TAOLU
- Kötött formák: A verseny wushu formákra jellemző, hogy magukba sűrítik az adott stílus majd minden képviselőjét, mivel céljuk, hogy a versenyző minnél szélesebb körben bemutassa tudását.
- A legtöbb wushu versenyszámot 1958-ban alkották.
- Időlimit: Nem lehet kevesebb mint 1 perc 20 másodperc. Pást mérete: 14X8 méteres szőnyeg.
- A tradicionális formákhoz képest (más wushu formákhoz hasonlóan) a mozdulatok nyújtottabbak, nyitottabbak és az állások mélyebbek.
- Szabad formák: Kötelező és választható elemekből összeállított, zenére, parádés ruhában előadott formák. Mivel a wushu formák célja elsősorban az esztétikai élmény és a látványosság így a tradicionális harcművészeti elemek mellett megjelentek és egyre nagyobb szerepet kapnak az úgynevezett "nan du" elemek. Ezek a nehézségi elemek plusz pontokat érnek és elsősorban akrobatikus ugrásokat (északi formák), látványos eséseket (déli formák) és bonyolult egyensúlyi helyzeteket (taiji) tartalmaznak.